Dia szüléstörténete 2020.09.07

Dia szüléstörténetét szeretném most megosztani veletek, engedélyével a csudiszép baba fotókkal együtt ?? Diával együtt csináltuk végig a karantént, egész a szülésig online járt hozzám kismama jóga órákra az AUM Jógaközponton keresztül, és ugyanígy Komplex Szülésfelkészítőn és Babafejlesztő Műhelyen is részt vett. Mint majd olvashatjátok, szuper gyors szülése volt, amit nagyon pozitívan élt meg, annak ellenére, hogy azért voltak beavatkozások (oxi, kéjgáz, oxigén, pocakba könyöklés), de az a szerencse, hogy Dia annyira pozitív lény, hogy mindennek a jó oldalát látja meg, a jóra fókuszál, és így összegészében őt emelte az egész élmény. Azt gondolom, elsősorban ezt tanulhatjuk meg tőle, mindamellett, hogy a fejben végig nagyon ott volt, és nagyon ügyesen összedolgoztak a férjével, aki mindvégig hitt benne ?? Gratulálok, Dia, és nagyon sok boldogságot kívánok ??
"Szia Éva,
Szeretném én is leírni életem egyik legszebb élményét, megszületett kicsi fiúnk, Benedek. Telefonról pötyögtem!
Előre bocsájtom, hogy lehet igen csöpögős lesz, de mindenkinek ilyen terhességet, szülést és első 2 hetet kívánnék, amilyen nekem megadatott.
Nekem a terhesség is szinte sima volt, semmi komolyabb probléma, max. a csípőm fájt az oldalt fekvéstől, vagy ha tágult a medencém az elején, na jó az aranyerem az okozott gondot, nagyon lent tapadt meg a baba ezért gyakran szenvedtem tőle. Nem volt sosem az az érzésem, hogy mikor lesz már vége, ahogy ezt mindenki mondta. Utolsó egy hónapban hetente kellett járnom uh-ra, mert a magzatvíz normál, de a kevesebb tartományban volt, de nem veszélyes, inkább a doktornő ellenőrizte, biztos, ami biztos, ami engem megnyugtatott. Egyébként a doktornővel nagyon jó volt a kapcsolat, abszolút úgy gondolta, hogy természetesen és gyorsan fogok szülni. Igaza is lett. Szülési tervem sem igen volt, nyilván szerettem volna mindent a maga természetes módján, de megbeszéltem magammal, hogy ha császár is lesz, akkor sem fogok kétségbe esni. Ugyan így éreztem a szoptatással kapcsolatban is. Előre nem izgulok semmin, mindent megoldunk, ha kell, jöjjön ki éppen és egészségesen és legyünk jól.
Az utolsó heti uh-n már megörültem, mind a 2 méhszáj nyitva, rövidül, készül a testem. Ami azt is jelentette, hogy onnantól minden nap izgatottan vártam mikor lesznek jelek. Ez volt egy keddi nap. Doktornő javaslata is, ahogy a szülésfelkészítőn tanultuk, hogy üljek labdán, dörzsöljem a cicim, menjek sétálni. Én szépen be is tartottam mindent és még szex is volt ?? Érzelmileg viszont ez a pár nap egy hullámvölgy volt, és már valahol csalódás is, hogy még mindig semmi. Persze rokonok, barátok naponta kérdezték, hogy "van-e már valami?" Lehet inkább emiatt is már zavart.
Hétfőn reggel lett volna a következő ctg vizsgálat reggel 8-kor, utána randi a doktornővel. Augusztus 17-re voltam kiírva egyébként. Nem volt utána terv, mondta, hogy megnéz és meglátjuk a többit, hogy alakulnak odalent a dolgok, és ez nekem is így jó volt. Én éreztem, hogy nekem magától beindul a szülés. Aggódás nulla, valami belső nyugalom, izgatottság. Aztán jött a hétfő hajnali 3 óra, szokásos esti mosdó látogatás...és valami más érzés. (Nekem jósló fájásaim se voltak) na, akkor gondoltam figyelem. Még el is aludtam, 5kor keltem, akkor már 10 perces valamit éreztem. Mert hogy ez nem fájdalom, az biztos, de 10 percenként van az is tuti. Viszont az én agyam még a ctg-re készült, nem szülésre ??. Azért férj és csomagok autóban, 8-ra ctg, ami előtt már 5 percesek a fájások. Jó akkor szülésznő és nőgyógyász hívás. Doktornő aranyos volt, mondta, hogy "túl a ctg-n?" Hát mondom: oda be se jutottam, ellenben 5 percesek a fájások. megvizsgált 2 cm -re tág a méhszáj. Én: és az most jó? Mondja igen, apuka jöjjön, egyből vajúdó. Na persze itt még vigyor, szülők értesítése, no para. Aztán jött az igazi menet: fél 10kor burok repesztés, 10-ig nem kelhettem fel, ami kínzás, mert folyamatosan felkeltem volna. Na onnantól számítom a szülést. Első körben zuhany és közben labdázás volt. Szülésznő úgy fél órát, 40 percet mondott, hogy labdázzak, ha jól esik és meglátjuk, de ha jön a tolófájás szóljak. 10 perc...hát jött az rendesen! Még le se zuhanyoztam már ki is kellett jönni. na ott már 5 cm tágulás. Akkor szülőágyon jobb és bal oldalt feküdve voltak feladatok, majd fel is álltam a szülőágyba kapaszkodva, rogyasztva tolni kellett, vagy ahogy kényelmes. Viszont ott lassultak a fájások. (Itt nekem utólag egy felismerésem volt, amit a 2. szülésnél másképp csinálnék. Nem kaptam beöntést és folyamatosan azt mondták, hogy nagy dolgot nyomjak. Viszont ez nekem annyira kellemetlen volt, hogy belül nem akartam és tudtam elengedni. Most már tudom, hogy ez a toló/nyomó nyomás kell ahhoz, hogy a baba elinduljon, nem szó szerint „A nagy dolog”, de ott abban az állapotban nem állt így össze).
Nekem az á hangok (nem voltam halk) és az OM mantra jött be, de a légzésre is nagyon odafigyeltem. (Belégzése, bent tartod, kilégzés).
Kaptam oxit és kéjgázt is, a végén oxigént. Azért, mert csökkentek a toló fájások, segítséget hívtak, hogy felülről is nyomják a hasamból a babát, mert mindig visszarugózott. Nem volt kellemes érzés, de legalább nem kellett vákumozni. Később ugye kiderült, hogy a gyors tágulás hátránya, hogy a medencém nem tudott ilyen gyorsan tágulni, így a feje se tudott úgy jönni. (gátmetszés volt, de egyáltalán nem okozott utána gondot, aranyerem jobban fájt).
A végére nagyon emlékszem: ránéztem a férjemre, hogy nem bírom, aki bíztatva visszanézett rám könnyes, de biztató szemekkel, hogy meg tudom csinálni. Mindenki a szobában értünk "küzdött", bíztatott és támogatott, hogy sikerül. Mindenről tájékoztattak mit csinálnak velem, a baba jól van és mi fog történni. Hallottam a baba szívverését és tudtam, hogy ez a kritikus pont, hogy ha itt elakadunk, baja is lehet, kevés oxigént kap és akár császár stb. És ez adott valami hatalmas energiát, hogy meg kell csinálnom és sikerült kibújnia. Valóban igaz, mikor érzed, hogy nem bírod, akkor lesz vége.
Nagyon picikét sírt csak fel a baba, apuka vághatta el a köldökzsinórt és egyből meg is kaptam.
2 órát lehettünk hármasban, ami egy nagyon meghitt és el nem hiszem élmény volt.
A 2-es női klinikán szültem, ami nekem nagyon pozitív élmény. Mindenki kedves volt, segítőkész, jött másnap a szoptatós tanácsadó, és nem csak futtában! Időt töltött velünk, nem éreztem, hogy ő most sietne, vagy nincs rám ideje. Többször is benézett, hogy minden rendben van-e. Megmutatta a pelenkázást, elmondta a köldök ápolást stb. Az orvosok, ápolók, a csecsemőshöz is kivihettem a babát, mikor nem tudtam 2. este megnyugtatni, és semmi rosszalló nézés. Sőt, én az utolsó 15 percem is a kórházban kihasználtam és mentem segítséget kérni, mert az egyik mellem nem akarta elfogadni a baba. Persze rosszul tartottam és ezért. De ez kellett ahhoz, hogy magabiztosabban jöjjek haza.
Hétfőn szültem, 09:30-tól és 12:45-kor bújt ki Beni, szerdán 12:45-kor el is engedtek minket. Apuka itthon volt így másfél hetet, ismerkedtünk, aludtunk, pihentünk. Szoktuk, hogy valaki szuszog még velünk.
Íme néhány kép is az érintett személyről ??
Dia"



Kövess minket a Facebook-on!